A napokban be lettem mutatva Sofia volt baratjanak, Diegonak, igy meg is lett az elso SPANYOL ismerosom. Diego, ismerve a lanyok etkezesi es egyeb szokasait, elvitt a bevasarlokozpontba, ahol hozzajutottam nemi voros hushoz is. (A lanyok ugyebar csak halat es szarnyast esznek, ha husrol van szo.) Kaptam egy szep nagy csomag igazi spanyol "jamón"-t, vagyis sonkat, amit meg az nap este meg is etkeztem nemi kenyer es paradicsom tarsasagaban. Valoban eleg finom volt, ahogy azt Diego elore meg is josolta. O altala ismertem meg tovabba az "alioli"-t. Ez a cucc valami echte spanyol dolog, nagyon buszke volt ra. Es hat el kell ismernem nekem is nagyon bejott. Pontosan nem tudom most az osszetevoit, mindenesetre valami olivaolajos, fokhagymas krem-szerusegrol van szo, amit kenyerre kenve, esetleg etelek keszitesehez hasznalnak. Nagyon finom volt. Termeszetesen mindezek melle vasaroltunk meg egy 12 darabos San Miguel pakkot (darabjat 30 centert!), ami par nap alatt el is fogyott... Rajottem, tenyleg jo fajta sor ez.
Egyik nap kitakaritottuk az egesz lakast a lanyokkal, mivel ugye nemsoka koltoznunk kell, es jottek a leendo lakok megnezni a pecot. Ugy nez ki meg par napot biztos maradhatunk itt, ami nem is olyan nagy baj, mivel masik lakast meg nem sikerult talalnunk. Tegnap mondjuk megneztunk egyet a belvarosban (Valencia belvarosara gondolok), kozel az onkormanyzathoz, ami nagyon jo kornyeknek szamit. A lakas nem is lenne draga, bar nekem vannak vele kapcsolatban fenntartasaim, legalabbis mondjuk a furdoszoba allapotat tekintve, vagy hogy igazabol egyik haloszoba sem elegge elszeparalt. De termeszetesen mondtam a lanyoknak, hogy ha nekik megfelel, nyilvan en sem fogok akadekoskodni. Szerintem egyebkent jok a kilatasaink.
Ami a munkat illeti: nagyon nehez. Marmint talalni. Napokat toltok el maszkalassal, mindenfele helyeken valo beszelgetessel, oneletrajz-teritessel, stb. Egyelore ugy nez ki, hogy talaltam egy szimpi helyet, egy nagyon szimpi sraccal. Egy indiai etteremrol van szo. A srac rogton azzal inditott, hogy beszelek-e angolul. Na, mondom, rendben is volnank, te vagy az en emberem! Felcsillant a szemem, mondtam, hogy naná! Ezutan jot beszelgettunk, mondta, hogy itt elony az angol, mert 90%-ban kulfoldi a vendegkor, aztan az oneletrajzom vegen meglatta, hogy mihez tartas vegett azert odabiggyesztettem ket kicsi szot: "Ableton Live". Erre nagyon megorult, es mondta, h mindenkeppen hivni fog. (aki nem tudja mi az, nezzen utana :) ) Szoval, most nagyon bizom ebben a sracban. Remelem, hogy par napnal tovabb mar nem kell a "seggemen ulnom".
Amit azert nem kell szoszerint venni termeszetesen. Mindig van valami tortenes, mindig epp rohanunk valahova, vagy valahonnan. A lanyok nagyon... hm nem is tudom, hogy fogalmazzak... hevesek. Nem nagyon pihennek, mindig van valami dolguk, mindig porognek. A baj pedig az, hogy nem tudom, a spanyolok milyenek. Mint mondtam, egy spanyol ismerosom van. O pedig szinten egy kisvarosbol szarmazik, Valencia tartomanybol. O speciel higgadtnak tunik, nyugodtnak. Bar szerintem ez otthon is ugyanigy van, ha nem nagyvarosi az illeto... Vagy mittudom en, nem ertek hozza. :) Lenyeg, hogy itt mindig rohanas van, gyorsan indulas, sietes, mer jaj lekessuk ezt meg azt is, es akkor hopp hopp... Ertitek.
Varom mar, hogy bekoltozzunk a varosba. Itt azert kicsit elszigeteltnek erzem magam olykor. Peldaul, mikor mindket lany dolgozik egy idoben, nekem nem nagyon van mit csinalnom. Vagy belemegyek veluk Valenciaba gyakorlatilag penzt kolteni, mert ugye enni, inni kell stb. vagy maradhatok itthon, ahol ugyan a kaja ingyen van, de csinalni nem nagyon lehet semmit. Azon kivul, hogy neha kilatogatok a tengerpartra, vagy beulok ide gyakorlatilag semmi lehetoseg nincsen. A tengerpartlatogatas amugy a kedvenc idotolteseim koze tartozik itt. Nagyon szep a tengerpart. Ki is olvastam pl a Gepnarancs cimu konyvet a homok oleleseben. Errol jut eszembe, valami kompetens szemely kuldje mar el az Angstot legyen olyan szives. Ott van a szobamban, a felso polcon, a konyvek kozott.
Meg jelentkezem. Paapaa.
2009. február 28., szombat
2009. február 24., kedd
3
Valencia gyonyoru varos.
Gyertek ide sokan most!
Egyik nap Hibussal beszeltuk, h cigany hordak modjara kene ezt a dolgot mivelni, es akkor nem hianyoznatok ennyire tobbek kozt, masreszt meg kulonben is...
Szoval tenyleg nagyon szep hely, csomo regi templom, meg varoskapu, meg kutyafule van errefele, aminek a felerol sem tudom pontosan, h micsoda, minden esetre nagyon pofasak.
Fura, mert eddig ugy gondoltam, hogy jol tajekozodom teljesen ismeretlen teruleten is, ami eddig feltehetoleg igy is volt, de ez a teoria valahogy megdolni latszik a vilagnak ezen a tajan.
Mindig kepes vagyok eltevedni. Persze nem vegervenyesen, csak vannak neha jo 15-20 percek, hogy lovesem sincs epp merre jarok. Pedig terkep a zsebben, iranytu a fejben, de valahogy megis... Mindegy, a lenyeg, h mindig oda talalok ahova kell.
A pentek es szombat estemet is a varosban toltottem.. egyedul. A lanyok mindketten dolgoztak hajnalig, en pedig kulonbozo helyeket latogattam tobbek kozt munkahely kereses celjabol. Barhova is tertem be erdeklodo szandekkal, mindenhol szeles mosolyra huzta a szajat a leendo(?)-munkaadom. Miutan elszavaltam egy rovid monologot arrol, hogy tulajdonkeppen mi a fenet is keresek ott, az elso kerdes legtobbszor a "¿De dónde eres?" (Hova valosi vagy?) volt.
Megneztem korulbelul tizenot helyet, ebbol asszem nyolcba adtam le oneletrajzot, a tobbibol azonnal elhajtottak. Hat remelem lesz valami.
Mar csak azert is bizakodhatok, mert itt Valenciaban a marcius kezdetevel lesz valami "Fallas" nevu unnep, ami allitolag rengeteg latogatot vonz. Olyankor megorul az egesz varos, mindenhol hangos zene szol, mindenki bulizik, es rengeteg munkaerore van szukseg. Ugyhogy a napokban fogok meg egy nagyobb rohamot intezni a varos iranyaba, hatha csurran-cseppen majd nekem is valami trabajo.
Nyilvan mikozben nagyban munkat kerestem, nem allhattam meg egyket pofa sor, esetleg egyeb nelkul. A sor jo (kulonosen a San Miguel), bar a korso fogalmat szerintem itt nem ismerik. Mikor pedig valami spanyol kulonlegesseg utan erdeklodtem, es a kezemmel mutogattam a feles-pohar meretet, mondogatva a kovetkezot: "chupito, chupito", valahogy nem talaltam erto tekintetekre.
Tudjak mi az a feles-pohar (chupito), bar az itt inkabb 2, maximum 3 centes, de hogy semmi normalisat nem tudnak bele tenni, az is biztos. Mindenhol elkalimpaltam, hogy mit akarok, de csak tatottak a szajukat meg a karjaikat szet a levegobe... semmi.
Betertem egy nagyon sotet barba, ahol egy nagyon sotet fiatalember szolgalt ki. Neki is eloadtam a mutatvanyomat, mire a kezembenyomott valami itallapot. En meg a fejemet csovalva mondtam, hogy "Jo, akkor adj tequila+citromot!" (ez volt az itallapon). Erre kirak elem egy chupitot felig tolti tequilaval, utana ratol valami citrom likor szeruseget. Gyorsan lehuztam, aztan hasta luego.
Szoval a lenyeg, hogy en nem tudom, mit isznak ezek a spanyolok, de hogy bajban lennenek otthon egy akarmilyen kocsmaban, az biztos. :)
Errol jut eszembe. Eddig meg egyetlen egy spanyolt sem ismerek.
Van ugye a ket mexikoi orokbefogadom, akiken keresztul be lettem mutatva ket etteremnyi olasznak (mivel a lanyok olasz etteremben dolgoznak). De a spanyolok eddig valahogy kimaradtak. Biztos majd rajuk is sor kerul.
Az olaszokrol jut eszembe: rengeteg olasz kajat eszem. Szinte csak azt. Pizzat, iszonyat sok fele tesztat, rengeteg fele keppen elkeszitve. Padlizsannal, repaval, paradicsommal, hagymaval, sajtokkal, gombaval, meg olyan dolgokkal, amiket eddig nem is lattam. A lanyok nagyon jol foznek, ezert nagyon halas is vagyok nekik. Mindig tele kajaltatnak, de azt erzem, mintha megis folyton ehes lennek.
Jaj! Egyik nap kiprobaltam az itteni McDonald´s-ot. Pontosan ugyanolyan mint otthon. Tobbet errol szo ne is essek.
Egyik nap pedig Sofiaval beultunk egy helyre, ahol eredeti valenciai specialitast ettunk, aminek a neve buñuelos. Na hat az valami eteri gyonyor. Amugy sima fank, es adnak hozza forrocsokit, de hogy annak milyen ize van... elkepeszto. Megigerem, annak, aki eljon ide, fizetek egy kor buñuelost!
Talan amugy latszik a szavaimbol, hogy elegge hianyoztok. Ami talan azert van, mert elegge izolalt vagyok errefele. Itt Canetben (tudod, ahol lakom) nagyon keves ember van. Ennek hatasara keves a hely, ahova el lehetne menni, nem nagyon van mit csinalni.
Tegnap mondjuk kimentem delutan a tengerpartra, ott is maradtam egesz ejszakaig. Neztem a vizet, fotozgattam, kacsaztam (tudod, a jatek amikor kaviccsal dobalod a vizet, az meg pattog rajta). Ekozben rajottem, hogy a tengerben kacsazni nagyon nehez, de elkezdtem kifejleszteni a "kivaras" strategiajat, aminek koszonhetoen hatekonyabban megy a dolog. :)
Ejszaka naplemente utan pedig tuzetraktam a parton. Hat el kell mondjam, eletem legnehezebben meggyullado tuze volt. De megerte a sok veszodest. Roppant jol ereztem magam kint.
Egyebkent itt Canetben most toltom a masodik es egyben az utolso hetemet, mivel e het vasarnap el kell hagynunk a lakast, mert lejar a berleti szerzodes. Most epp Valencia belvarosaban keresunk valami hodalyt magunknak. Nem lesz olcso, de mivel harman vagyunk, szetdobjuk ertelemszeruen az anyagiakat, meg hat mindenkinek kenyelmesebb lesz onnan dolgozni menni, nem kell pl. husz percet autokazni...
Na szoval, ha tudsz barmit, lakast vagy melot errefele, akkor legyszi ertesits!
Most pedig elhuzok. Meg jelentkezem.
¡Hasta luego!
Gyertek ide sokan most!
Egyik nap Hibussal beszeltuk, h cigany hordak modjara kene ezt a dolgot mivelni, es akkor nem hianyoznatok ennyire tobbek kozt, masreszt meg kulonben is...
Szoval tenyleg nagyon szep hely, csomo regi templom, meg varoskapu, meg kutyafule van errefele, aminek a felerol sem tudom pontosan, h micsoda, minden esetre nagyon pofasak.
Fura, mert eddig ugy gondoltam, hogy jol tajekozodom teljesen ismeretlen teruleten is, ami eddig feltehetoleg igy is volt, de ez a teoria valahogy megdolni latszik a vilagnak ezen a tajan.
Mindig kepes vagyok eltevedni. Persze nem vegervenyesen, csak vannak neha jo 15-20 percek, hogy lovesem sincs epp merre jarok. Pedig terkep a zsebben, iranytu a fejben, de valahogy megis... Mindegy, a lenyeg, h mindig oda talalok ahova kell.
A pentek es szombat estemet is a varosban toltottem.. egyedul. A lanyok mindketten dolgoztak hajnalig, en pedig kulonbozo helyeket latogattam tobbek kozt munkahely kereses celjabol. Barhova is tertem be erdeklodo szandekkal, mindenhol szeles mosolyra huzta a szajat a leendo(?)-munkaadom. Miutan elszavaltam egy rovid monologot arrol, hogy tulajdonkeppen mi a fenet is keresek ott, az elso kerdes legtobbszor a "¿De dónde eres?" (Hova valosi vagy?) volt.
Megneztem korulbelul tizenot helyet, ebbol asszem nyolcba adtam le oneletrajzot, a tobbibol azonnal elhajtottak. Hat remelem lesz valami.
Mar csak azert is bizakodhatok, mert itt Valenciaban a marcius kezdetevel lesz valami "Fallas" nevu unnep, ami allitolag rengeteg latogatot vonz. Olyankor megorul az egesz varos, mindenhol hangos zene szol, mindenki bulizik, es rengeteg munkaerore van szukseg. Ugyhogy a napokban fogok meg egy nagyobb rohamot intezni a varos iranyaba, hatha csurran-cseppen majd nekem is valami trabajo.
Nyilvan mikozben nagyban munkat kerestem, nem allhattam meg egyket pofa sor, esetleg egyeb nelkul. A sor jo (kulonosen a San Miguel), bar a korso fogalmat szerintem itt nem ismerik. Mikor pedig valami spanyol kulonlegesseg utan erdeklodtem, es a kezemmel mutogattam a feles-pohar meretet, mondogatva a kovetkezot: "chupito, chupito", valahogy nem talaltam erto tekintetekre.
Tudjak mi az a feles-pohar (chupito), bar az itt inkabb 2, maximum 3 centes, de hogy semmi normalisat nem tudnak bele tenni, az is biztos. Mindenhol elkalimpaltam, hogy mit akarok, de csak tatottak a szajukat meg a karjaikat szet a levegobe... semmi.
Betertem egy nagyon sotet barba, ahol egy nagyon sotet fiatalember szolgalt ki. Neki is eloadtam a mutatvanyomat, mire a kezembenyomott valami itallapot. En meg a fejemet csovalva mondtam, hogy "Jo, akkor adj tequila+citromot!" (ez volt az itallapon). Erre kirak elem egy chupitot felig tolti tequilaval, utana ratol valami citrom likor szeruseget. Gyorsan lehuztam, aztan hasta luego.
Szoval a lenyeg, hogy en nem tudom, mit isznak ezek a spanyolok, de hogy bajban lennenek otthon egy akarmilyen kocsmaban, az biztos. :)
Errol jut eszembe. Eddig meg egyetlen egy spanyolt sem ismerek.
Van ugye a ket mexikoi orokbefogadom, akiken keresztul be lettem mutatva ket etteremnyi olasznak (mivel a lanyok olasz etteremben dolgoznak). De a spanyolok eddig valahogy kimaradtak. Biztos majd rajuk is sor kerul.
Az olaszokrol jut eszembe: rengeteg olasz kajat eszem. Szinte csak azt. Pizzat, iszonyat sok fele tesztat, rengeteg fele keppen elkeszitve. Padlizsannal, repaval, paradicsommal, hagymaval, sajtokkal, gombaval, meg olyan dolgokkal, amiket eddig nem is lattam. A lanyok nagyon jol foznek, ezert nagyon halas is vagyok nekik. Mindig tele kajaltatnak, de azt erzem, mintha megis folyton ehes lennek.
Jaj! Egyik nap kiprobaltam az itteni McDonald´s-ot. Pontosan ugyanolyan mint otthon. Tobbet errol szo ne is essek.
Egyik nap pedig Sofiaval beultunk egy helyre, ahol eredeti valenciai specialitast ettunk, aminek a neve buñuelos. Na hat az valami eteri gyonyor. Amugy sima fank, es adnak hozza forrocsokit, de hogy annak milyen ize van... elkepeszto. Megigerem, annak, aki eljon ide, fizetek egy kor buñuelost!
Talan amugy latszik a szavaimbol, hogy elegge hianyoztok. Ami talan azert van, mert elegge izolalt vagyok errefele. Itt Canetben (tudod, ahol lakom) nagyon keves ember van. Ennek hatasara keves a hely, ahova el lehetne menni, nem nagyon van mit csinalni.
Tegnap mondjuk kimentem delutan a tengerpartra, ott is maradtam egesz ejszakaig. Neztem a vizet, fotozgattam, kacsaztam (tudod, a jatek amikor kaviccsal dobalod a vizet, az meg pattog rajta). Ekozben rajottem, hogy a tengerben kacsazni nagyon nehez, de elkezdtem kifejleszteni a "kivaras" strategiajat, aminek koszonhetoen hatekonyabban megy a dolog. :)
Ejszaka naplemente utan pedig tuzetraktam a parton. Hat el kell mondjam, eletem legnehezebben meggyullado tuze volt. De megerte a sok veszodest. Roppant jol ereztem magam kint.
Egyebkent itt Canetben most toltom a masodik es egyben az utolso hetemet, mivel e het vasarnap el kell hagynunk a lakast, mert lejar a berleti szerzodes. Most epp Valencia belvarosaban keresunk valami hodalyt magunknak. Nem lesz olcso, de mivel harman vagyunk, szetdobjuk ertelemszeruen az anyagiakat, meg hat mindenkinek kenyelmesebb lesz onnan dolgozni menni, nem kell pl. husz percet autokazni...
Na szoval, ha tudsz barmit, lakast vagy melot errefele, akkor legyszi ertesits!
Most pedig elhuzok. Meg jelentkezem.
¡Hasta luego!
2009. február 22., vasárnap
2
Hat hello megint!
Eltelt harom nap, miota itt jartam.
Harom nap... nem is tudok rendesen visszaemlekezni, mi minden tortent ez alatt...
Kicsit mashogy megy itt az ido, mint eddig eletemben barmikor.
Nyilvan voltam mar tavol az otthonomtol, de ez itt, igy most egeszen mas.
Vegyuk mondjuk a masodik ejszakatol.
Gondoltam, megkostoltatom mexikoi vendeglatoimmal a jo hazai Zsindelyes Vilmoskorte Palinkat. Megallapitottam, hogy a mexikoiak fele szereti, a masik fele pedig inkabb tul erosnek tartja eme gyumolcsparlatot. (mondjuk ezt a kovetkeztetest ket kiserleti alany felhasznalasaval vontam le).
Mindegy a lenyeg, hogy akiknek izlett, azok bendojeben maradektalanul eltunt a folyekony szuvenir. A Burgotol utolso Pesten toltott ejszaka alatt kapott DVD pedig kellemes hatteret biztositott eme happeningnek.
Errol jut eszembe. Az a valami, amit a kedves lakotarsaim zene neven emlegetnek es kepesek egesz nap a nevetsegesen pici hangszorokon iPodjukrol "bomboltetni" lassan felemeszti minden izlesemet. Egyszeruen rettenetesen rossz zenet hallgatnak. Komolyan. Jo tudom, ebben a kerdesben elegge finnyas, sot inkabb sznob vagyok, na de ez mar akkor is turhetetlen.
En meg eletemben osszesen nem hallottam ennyiszer a "szeretlek", "hianyzol" es egyeb ehhez hasonlo kifejezeseket. Az utobbi par napban pedig szinte csak ezeket hallom angol, spanyol, esetleg olasz interpretalasban. Elkepeszto.
Egyebkent a helyet, ahol lakom - amint az elozo bejegyzesben is emlitettem - Canet d'En Berenguer-nek hivjak egesz pontosan. Eszakra fekszik Valenciatol egy jo 20-25 percnyi autokazasra 130-160 km/h-s sebesseggel... Meg ilyen halalfelelmem sem volt eddig... Na jo talan neha Dani mellett, mikor az Ulloi ut-Nagykorut keresztezodesbe fekezes nelkul akart belehajtani piros lampanal... Mindegy, autos izgalombol itt is kijar, siman belemennek a korforgalomba 70-nel, a fekvorendor elott is csak ritkan veszik le a labukat a gazrol. Ok tudjak...
Hopp elkalandoztam. Azt akartam leirni, hogy milyen is az a bizonyos HELY ahol napjaim egy reszet toltom. Szoval Canet. Nagyon pici udolofalu. Minden haz ujepitesu. Kietlen az egesz. Tenyleg olyan, mintha rajtunk kivul senki nem lakna a faluban. Ritkan lehet latni egyket autot elhuzni a haz elott, vagy nehany embert lezengeni az utcan. A lakasunk a masodik emeleten van, aminek az erkelye egy hatalmas narancsultetvenyre nez. A hatterben pedig valamifele hegyek latszanak. Eleg szep. Csinaltam mar par fotot, majd felrakom ide, ha ugy alakul.
Ja egyebkent, a "locutorio", vagyis netkavezo, ahonnan most irok, egy Puerto de Sagunto nevu faluban van, kb. 15 perc setara Canettol.
Annyi minden van meg... nem is tudom. Rengeteget tudnek mar most irni, mindegyikotoknek kulon kulon torteneteket meselni. Szerintem nem is biztos, hogy sokaig fogom tudni irni ezt a blogot. Valahogy majd megprobalom szurni a tortenteket, meg valahogy erdekes formaba szedni oket. Jelenleg olyan szinten kavarog a fejemben minden, hogy lehetetlen barmit is normalisan megfogalmazni... Meg nem is akarok egszerre tul sokat, csak befogadhato adagokban.
Hat mindegy skacok, mara azt hiszem ennyi voltam. Nem tudom, mikor jelentkezem legkozelebb, de igerem, igyekezni fogok.
Lassan amugy bekoltozunk a varosba, mivel marciusban lejar a berleti szerzodes, kedden Franz Ferdinand koncertre megyunk a Ciudad de las artes y las ciencias-ba (Muveszetek es tudomanyok varosa), aztan remelem most mar lassan munkaba is tudok allni. Otthon mindenki drukkolni! :)
Udv
Eltelt harom nap, miota itt jartam.
Harom nap... nem is tudok rendesen visszaemlekezni, mi minden tortent ez alatt...
Kicsit mashogy megy itt az ido, mint eddig eletemben barmikor.
Nyilvan voltam mar tavol az otthonomtol, de ez itt, igy most egeszen mas.
Vegyuk mondjuk a masodik ejszakatol.
Gondoltam, megkostoltatom mexikoi vendeglatoimmal a jo hazai Zsindelyes Vilmoskorte Palinkat. Megallapitottam, hogy a mexikoiak fele szereti, a masik fele pedig inkabb tul erosnek tartja eme gyumolcsparlatot. (mondjuk ezt a kovetkeztetest ket kiserleti alany felhasznalasaval vontam le).
Mindegy a lenyeg, hogy akiknek izlett, azok bendojeben maradektalanul eltunt a folyekony szuvenir. A Burgotol utolso Pesten toltott ejszaka alatt kapott DVD pedig kellemes hatteret biztositott eme happeningnek.
Errol jut eszembe. Az a valami, amit a kedves lakotarsaim zene neven emlegetnek es kepesek egesz nap a nevetsegesen pici hangszorokon iPodjukrol "bomboltetni" lassan felemeszti minden izlesemet. Egyszeruen rettenetesen rossz zenet hallgatnak. Komolyan. Jo tudom, ebben a kerdesben elegge finnyas, sot inkabb sznob vagyok, na de ez mar akkor is turhetetlen.
En meg eletemben osszesen nem hallottam ennyiszer a "szeretlek", "hianyzol" es egyeb ehhez hasonlo kifejezeseket. Az utobbi par napban pedig szinte csak ezeket hallom angol, spanyol, esetleg olasz interpretalasban. Elkepeszto.
Egyebkent a helyet, ahol lakom - amint az elozo bejegyzesben is emlitettem - Canet d'En Berenguer-nek hivjak egesz pontosan. Eszakra fekszik Valenciatol egy jo 20-25 percnyi autokazasra 130-160 km/h-s sebesseggel... Meg ilyen halalfelelmem sem volt eddig... Na jo talan neha Dani mellett, mikor az Ulloi ut-Nagykorut keresztezodesbe fekezes nelkul akart belehajtani piros lampanal... Mindegy, autos izgalombol itt is kijar, siman belemennek a korforgalomba 70-nel, a fekvorendor elott is csak ritkan veszik le a labukat a gazrol. Ok tudjak...
Hopp elkalandoztam. Azt akartam leirni, hogy milyen is az a bizonyos HELY ahol napjaim egy reszet toltom. Szoval Canet. Nagyon pici udolofalu. Minden haz ujepitesu. Kietlen az egesz. Tenyleg olyan, mintha rajtunk kivul senki nem lakna a faluban. Ritkan lehet latni egyket autot elhuzni a haz elott, vagy nehany embert lezengeni az utcan. A lakasunk a masodik emeleten van, aminek az erkelye egy hatalmas narancsultetvenyre nez. A hatterben pedig valamifele hegyek latszanak. Eleg szep. Csinaltam mar par fotot, majd felrakom ide, ha ugy alakul.
Ja egyebkent, a "locutorio", vagyis netkavezo, ahonnan most irok, egy Puerto de Sagunto nevu faluban van, kb. 15 perc setara Canettol.
Annyi minden van meg... nem is tudom. Rengeteget tudnek mar most irni, mindegyikotoknek kulon kulon torteneteket meselni. Szerintem nem is biztos, hogy sokaig fogom tudni irni ezt a blogot. Valahogy majd megprobalom szurni a tortenteket, meg valahogy erdekes formaba szedni oket. Jelenleg olyan szinten kavarog a fejemben minden, hogy lehetetlen barmit is normalisan megfogalmazni... Meg nem is akarok egszerre tul sokat, csak befogadhato adagokban.
Hat mindegy skacok, mara azt hiszem ennyi voltam. Nem tudom, mikor jelentkezem legkozelebb, de igerem, igyekezni fogok.
Lassan amugy bekoltozunk a varosba, mivel marciusban lejar a berleti szerzodes, kedden Franz Ferdinand koncertre megyunk a Ciudad de las artes y las ciencias-ba (Muveszetek es tudomanyok varosa), aztan remelem most mar lassan munkaba is tudok allni. Otthon mindenki drukkolni! :)
Udv
2009. február 19., csütörtök
1
Hat sziasztok!
Megerkeztem Spanyolorszagba. Egesz pontosan 17-en, tehat mar ket napja itt vagyok.
Semmi ertelmeset nem fogok tudni osszeszedni szerintem, de megprobalok azert valamit, hogy ti akiket hatrahagytam, tudjatok ertesulni a velem tortentekrol, persze csak ha raertek. :)
Nu.
Konnyes bucsut vettem mindenkitol, aki korulottem volt. Megallapitottam, hogy a bucsut korlatlan ideig lehetne huzni, akkor sem tudna az ember rendesen elbucsuzni mindenkitol. Ugyhogy egyszer azt kell mondani, hogy ELEG, aztan menni isten hirevel.
Igy is tettem. Becsben felszalltam a repulore, meg a kapunal integettem hatra Pityunak es Lucanak, hadd oruljenek. Errol az esemenyrol amugy keszult is nehany kep, akit erdekel, nezzen valahol utana, mert en meg nem lattam azokbol semmit.
Szoval felszalltam a 16:30-as barcelonai jaratra es suhantam felhok, vizek, hazak, Alpok folott (ami amugy ebbol a szogbol a Vienettara emlekeztet... ugy beleharaptam volna), a kilatas gyonyoru volt...
A gepen megvettem eletem legdragabb asvanyvizet... kerek 3 eurot (mai arfolyam szerint kb. 900 Forintot) fizettem a fel literes neduert. Nem mondom, jo volt, de egy 60 forintos Theodora is megtette volna... Mindegy, ennyi az annyi.
Barcelonaban, kilepve a repterrol, azonnal egy kedves elmennyel lettem gazdagabb. Bazi nagy hatizsakomat lerakva egy padra, elokotortam nemi dohanyarut a nadragzsebembol a "gondoltam ragyujtok mar!" felkialtas kisereteben. Igy is lett. Korbenezve meglattam egy oltonyben acsorgo velem egymagas azsiai fiatalembert, akihez az idot tudakolando leptem oda. Rogton angolul inditottam, s o valaszolt is. Vele azonnal beszelgetesbe is bonyolodtam. Kiderult hogy ket eve el Barcelonaban, flamenco gitarozni tanul egy iskolaban. Ellatott nehany jotanaccsal, peldaul, hogy figyeljek a taskamra, mert a metroban azert vannak erdekes fazonok. Megfogadva tanacsat tovabblibellaztam az altala mutatott iranyba, mignem elerkeztem a metrohoz. Kis segitseggel kideritettem, merre is kell mennem a vonatallomashoz. Kifizettem a kirott oszzeget es ugy 20 perc egyhelyben allas utan mar robogtam is a celom fele, ami a Barcelona Sants allaomas volt. Itt eletem legbonyolultam vonatjegy-vasarlasi procedurajat bonyolitottam le. Egyszeruen nem tudtam rajonni, hogy megis hova kene mennem, vagy mit kene csinalnom. Mindenki mutogatott es beszelt mindenfelet. Az ido is szoritott, mikor megkaptam vegre a jegyet mar csak 15 perc volt a az indulasig es termeszetesen lovesem sem volt, hogy merre keressem azt a bizonyos Valenciaba meno vonatot. A lenyeg, hogy kisvartatva megtalaltam mindent, amire szuksegem volt. Indulas elott baggage-check, tisztara mint valami repteren.
Megtalaltam a helyem, leultem, fulhallgatoval, cukorkaval es a "P.S.: I Love You" cimu filmmel kinaltak. En termeszetesen mindet el is fogadtam. A vonat atlagban 150 km/h-val haladt, de nem ritkan elerte a 200-at is. Igy ertheto, hogy tettem meg egy majd 600 kilometeres utat 3 ora alatt.
Megerkeztem, elso talalkozas a vendeglatoimmal, hazafuvar, negysajtos Dr. Oetker pizza eves (!), tengerlatogatas az ejszaka kozepen, ajandek atadas, gyors zuhany, alvas.
Masnap delutan haromkor keltem. Reggebedre egy jo nagy tal curryvel kinaltak. Nem valami spanyolos, de nagyon finom volt, mind meg is ettem. Eztan a delutani-esti program a tengerpartozas volt. Setaltunk ugy 10 percet es el is ertuk a homokos Canet d"En Berenguer-i tengerpartot. (mert ebben a varosban lakom am igazabol).
Most viszont mennem kell, mert CV-t fogunk irni, meg sokminden egyeb var meg...
Igyekszem hamar jelentkezni.
Puszilok mindenkit!
Megerkeztem Spanyolorszagba. Egesz pontosan 17-en, tehat mar ket napja itt vagyok.
Semmi ertelmeset nem fogok tudni osszeszedni szerintem, de megprobalok azert valamit, hogy ti akiket hatrahagytam, tudjatok ertesulni a velem tortentekrol, persze csak ha raertek. :)
Nu.
Konnyes bucsut vettem mindenkitol, aki korulottem volt. Megallapitottam, hogy a bucsut korlatlan ideig lehetne huzni, akkor sem tudna az ember rendesen elbucsuzni mindenkitol. Ugyhogy egyszer azt kell mondani, hogy ELEG, aztan menni isten hirevel.
Igy is tettem. Becsben felszalltam a repulore, meg a kapunal integettem hatra Pityunak es Lucanak, hadd oruljenek. Errol az esemenyrol amugy keszult is nehany kep, akit erdekel, nezzen valahol utana, mert en meg nem lattam azokbol semmit.
Szoval felszalltam a 16:30-as barcelonai jaratra es suhantam felhok, vizek, hazak, Alpok folott (ami amugy ebbol a szogbol a Vienettara emlekeztet... ugy beleharaptam volna), a kilatas gyonyoru volt...
A gepen megvettem eletem legdragabb asvanyvizet... kerek 3 eurot (mai arfolyam szerint kb. 900 Forintot) fizettem a fel literes neduert. Nem mondom, jo volt, de egy 60 forintos Theodora is megtette volna... Mindegy, ennyi az annyi.
Barcelonaban, kilepve a repterrol, azonnal egy kedves elmennyel lettem gazdagabb. Bazi nagy hatizsakomat lerakva egy padra, elokotortam nemi dohanyarut a nadragzsebembol a "gondoltam ragyujtok mar!" felkialtas kisereteben. Igy is lett. Korbenezve meglattam egy oltonyben acsorgo velem egymagas azsiai fiatalembert, akihez az idot tudakolando leptem oda. Rogton angolul inditottam, s o valaszolt is. Vele azonnal beszelgetesbe is bonyolodtam. Kiderult hogy ket eve el Barcelonaban, flamenco gitarozni tanul egy iskolaban. Ellatott nehany jotanaccsal, peldaul, hogy figyeljek a taskamra, mert a metroban azert vannak erdekes fazonok. Megfogadva tanacsat tovabblibellaztam az altala mutatott iranyba, mignem elerkeztem a metrohoz. Kis segitseggel kideritettem, merre is kell mennem a vonatallomashoz. Kifizettem a kirott oszzeget es ugy 20 perc egyhelyben allas utan mar robogtam is a celom fele, ami a Barcelona Sants allaomas volt. Itt eletem legbonyolultam vonatjegy-vasarlasi procedurajat bonyolitottam le. Egyszeruen nem tudtam rajonni, hogy megis hova kene mennem, vagy mit kene csinalnom. Mindenki mutogatott es beszelt mindenfelet. Az ido is szoritott, mikor megkaptam vegre a jegyet mar csak 15 perc volt a az indulasig es termeszetesen lovesem sem volt, hogy merre keressem azt a bizonyos Valenciaba meno vonatot. A lenyeg, hogy kisvartatva megtalaltam mindent, amire szuksegem volt. Indulas elott baggage-check, tisztara mint valami repteren.
Megtalaltam a helyem, leultem, fulhallgatoval, cukorkaval es a "P.S.: I Love You" cimu filmmel kinaltak. En termeszetesen mindet el is fogadtam. A vonat atlagban 150 km/h-val haladt, de nem ritkan elerte a 200-at is. Igy ertheto, hogy tettem meg egy majd 600 kilometeres utat 3 ora alatt.
Megerkeztem, elso talalkozas a vendeglatoimmal, hazafuvar, negysajtos Dr. Oetker pizza eves (!), tengerlatogatas az ejszaka kozepen, ajandek atadas, gyors zuhany, alvas.
Masnap delutan haromkor keltem. Reggebedre egy jo nagy tal curryvel kinaltak. Nem valami spanyolos, de nagyon finom volt, mind meg is ettem. Eztan a delutani-esti program a tengerpartozas volt. Setaltunk ugy 10 percet es el is ertuk a homokos Canet d"En Berenguer-i tengerpartot. (mert ebben a varosban lakom am igazabol).
Most viszont mennem kell, mert CV-t fogunk irni, meg sokminden egyeb var meg...
Igyekszem hamar jelentkezni.
Puszilok mindenkit!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)