1

Hat sziasztok!
Megerkeztem Spanyolorszagba. Egesz pontosan 17-en, tehat mar ket napja itt vagyok.
Semmi ertelmeset nem fogok tudni osszeszedni szerintem, de megprobalok azert valamit, hogy ti akiket hatrahagytam, tudjatok ertesulni a velem tortentekrol, persze csak ha raertek. :)
Nu.
Konnyes bucsut vettem mindenkitol, aki korulottem volt. Megallapitottam, hogy a bucsut korlatlan ideig lehetne huzni, akkor sem tudna az ember rendesen elbucsuzni mindenkitol. Ugyhogy egyszer azt kell mondani, hogy ELEG, aztan menni isten hirevel.
Igy is tettem. Becsben felszalltam a repulore, meg a kapunal integettem hatra Pityunak es Lucanak, hadd oruljenek. Errol az esemenyrol amugy keszult is nehany kep, akit erdekel, nezzen valahol utana, mert en meg nem lattam azokbol semmit.
Szoval felszalltam a 16:30-as barcelonai jaratra es suhantam felhok, vizek, hazak, Alpok folott (ami amugy ebbol a szogbol a Vienettara emlekeztet... ugy beleharaptam volna), a kilatas gyonyoru volt...
A gepen megvettem eletem legdragabb asvanyvizet... kerek 3 eurot (mai arfolyam szerint kb. 900 Forintot) fizettem a fel literes neduert. Nem mondom, jo volt, de egy 60 forintos Theodora is megtette volna... Mindegy, ennyi az annyi.
Barcelonaban, kilepve a repterrol, azonnal egy kedves elmennyel lettem gazdagabb. Bazi nagy hatizsakomat lerakva egy padra, elokotortam nemi dohanyarut a nadragzsebembol a "gondoltam ragyujtok mar!" felkialtas kisereteben. Igy is lett. Korbenezve meglattam egy oltonyben acsorgo velem egymagas azsiai fiatalembert, akihez az idot tudakolando leptem oda. Rogton angolul inditottam, s o valaszolt is. Vele azonnal beszelgetesbe is bonyolodtam. Kiderult hogy ket eve el Barcelonaban, flamenco gitarozni tanul egy iskolaban. Ellatott nehany jotanaccsal, peldaul, hogy figyeljek a taskamra, mert a metroban azert vannak erdekes fazonok. Megfogadva tanacsat tovabblibellaztam az altala mutatott iranyba, mignem elerkeztem a metrohoz. Kis segitseggel kideritettem, merre is kell mennem a vonatallomashoz. Kifizettem a kirott oszzeget es ugy 20 perc egyhelyben allas utan mar robogtam is a celom fele, ami a Barcelona Sants allaomas volt. Itt eletem legbonyolultam vonatjegy-vasarlasi procedurajat bonyolitottam le. Egyszeruen nem tudtam rajonni, hogy megis hova kene mennem, vagy mit kene csinalnom. Mindenki mutogatott es beszelt mindenfelet. Az ido is szoritott, mikor megkaptam vegre a jegyet mar csak 15 perc volt a az indulasig es termeszetesen lovesem sem volt, hogy merre keressem azt a bizonyos Valenciaba meno vonatot. A lenyeg, hogy kisvartatva megtalaltam mindent, amire szuksegem volt. Indulas elott baggage-check, tisztara mint valami repteren.
Megtalaltam a helyem, leultem, fulhallgatoval, cukorkaval es a "P.S.: I Love You" cimu filmmel kinaltak. En termeszetesen mindet el is fogadtam. A vonat atlagban 150 km/h-val haladt, de nem ritkan elerte a 200-at is. Igy ertheto, hogy tettem meg egy majd 600 kilometeres utat 3 ora alatt.
Megerkeztem, elso talalkozas a vendeglatoimmal, hazafuvar, negysajtos Dr. Oetker pizza eves (!), tengerlatogatas az ejszaka kozepen, ajandek atadas, gyors zuhany, alvas.
Masnap delutan haromkor keltem. Reggebedre egy jo nagy tal curryvel kinaltak. Nem valami spanyolos, de nagyon finom volt, mind meg is ettem. Eztan a delutani-esti program a tengerpartozas volt. Setaltunk ugy 10 percet es el is ertuk a homokos Canet d"En Berenguer-i tengerpartot. (mert ebben a varosban lakom am igazabol).
Most viszont mennem kell, mert CV-t fogunk irni, meg sokminden egyeb var meg...
Igyekszem hamar jelentkezni.
Puszilok mindenkit!